Esős vasárnap…
Állítólag pokoli egy időjárás lesz ma, de az utóbbi pár hétben úgy alakult, történt, hogy megtanultam vigyázni kell magamra így most megyek horgászni, ítéletidő ide vagy oda, pihenni kell. Azért a hátsó ülésen esőruha, gumicsizma bekészítve, biztos ami biztos megfázni kár volna.
Az ég alja szinte elszégyellte magát a közelgő eső előtt és belepirult, ahogy nézem szép csendben én is részese leszek a tájnak és zaj nélkül beleolvadok a nem létező élő olajfestménybe…
Gyorsan pakolok a stégre, Kadarcson vagyok és ilyenkor minél előbb horgásznék, de közben szinte a bőrömön érzem a rövidesen leszakadó esőfelhőt fölöttem. A vízhatlan kertésznadrág hang nélkül felcsusszan, a zöld csizmák hal koppanással jelzik hogy helyére ugrik lábam, majd hatalmas cseppekkel kezd el kopogtatni az eső az ernyőmön.
Ez pontosan ki lett számolva időre, a vízmentes nagytáskát verheti az eső a többi dolog az ernyő alatt lapul és már a rakót tolom is befelé mélységmérés céljából. Érezhetően áramlik is a víz, kicsit nagyobb úszó szükséges szokottnál, de pontyozni jöttem szóval mozdulatlan csali szükséges ma. Jobbra nádfal előtt egy komoly nehéz feeder bot tejsavas kukoricával, a rakós az pedig csemegével üzemel egyelőre. A nehéz feeder elhajlik egy pillanatra halam van, de hamar lefordul. Szidom magam azért, egy szép karcsú lightos botom ilyenkor karikába ugrik, de ez a heavy feeder leszórja a halat.
Nincs több jelentkező beáll a nagy csend és csak az eső veri az ütemet a madarak pedig csivitelnek aláfestésnek, összeállt a természet kórusa egy előadásra nekem. Forró még a tea amit iszok, szép lassan szétárad bennem és a maradék még pislákoló feszültség is távozni látszik, jó hogy itt vagyok.
Próbálgatom cserélgetem a csalikat, de nem sikerül eltalálni az ízlést lassan el kell hinnem ma nem esznek és kész. Frici kocsija tűnik fel a parton, örülök kicsit beszélgetünk és jókat röhögünk közben miért is ne kezdene hajolni, most már egy igazi hajlékony feeder botom!! Gyors bevágás, egy pillanatra feljön a nem kicsi hal, jó küzdős fárasztás kezdődik. Beérkezik a nád elé, innentől izgalmas minden, de ahogy élesedik a helyzet a horog kivágódik a halból, nem én nyertem… Visszadobom a felszerelést ahonnan a szökevény ponty jött és máris követi egy szép dévér, végre halas a kezem is.
Mivel másutt sincs kapás, afféle szomszédolós horgászat van ma, Feri bácsi is meglátogat jól átbeszéljük az élet dolgait és konstatáljuk a pecát nem zavarják meg a halak, semmi pénzért. Mire egyedül maradok, akkorra hatalmasat bólint a feeder bot és egy vérpezsdítő fárasztás kezdődik egy rendkívül okos hallal. Még távol van de előbb elindul jobbra, majd mire felkészülnék hogy közelebb hozzam már balra nyargal egyenesen a nádból kinőtt bokor felé, követhetetlen az észjárása, de valószínű ő odalent most röhög rajtam. Felemelem az egekbe a botot megkerülöm a versenyládát ernyőt mindent és már a stég bal oldalán vagyok és keverőgyűrűig nyomom a botot vízbe és víz alatt hajlik az pálca és így tekerem az orsóm. Érezhetően a bokor nem lett megakasztva sem a nád, egyelőre észnél vagyok és nem hibáztam még de most szemtől szembe vagyunk, kis levegővétel még három forduló a „kadarcsi keringő”-ből és szákban van a gyönyörű tőponty! Már ezért a pillanatért érdemes volt ázni egy csomót, megérte…
Még egy kisebb társa követi közvetlen utána és úgy érzem ez is jó nap volt.
A felhők eloszlanak, a nap teljes erejével utat tör magának és nekem is jut az éltető meleg sugarakból és tényleg igaz, amit valaha Anyám mondott, amikor nagyon beteg voltam. Egyszer majd rád is süt a nap fiam… Igen, ránk süt a nap…
Harangi Csaba