Egy napsütéses, vírusmentes peca…

Írta: Harangi Csaba

Péntek van, szabadságon vagyok és talán a jó időjárásra való tekintettel érdemes volna kikapcsolódni a vízparton. Nosza, kétszer sem kellett gondolnom szinte repülnek a felszerelések a kocsiba és már gurulok is a Kócos tóra. Persze míg az úton vezetek látom a rémisztő országképet, maszkos gumikesztyűs emberek, katonák, patikánál sorban állók és így tovább, szomorú ez a helyzet… A tó üzemeltetőjével is csak messziről intünk egymásnak, ennyi elég ebben a járványos időben…

 

A kisebbik tóhoz megyek és látom csak én vagyok itt, most olyan vírusmentes vízparton vagyok és remélem nem fenyeget semmi, legfeljebb a halak kapásai, de attól nem félek. Megpróbálok elvonatkoztatni és nem gondolni a mostani eseményekre és ami még ránk vár, ezt most kizárom és inkább belemerülök a peca rejtelmeibe.

Lássuk csak míg itthon töltöttem vagy négy napot, eszembe jutott sosem sikerült megtanulnom slider úszóval horgászni, vagy balul sikerült vagy olyan bénán csináltam hogy feladtam, pedig szeretek matchbotozni de a slider technika a nagy mumus, amit én most legyőzök..

A match úszó alján adaptert cserélek szegény úszó súly nélkül marad és pakolhatom a sok ólmot rá a főzsinórra hasznos teher gyanánt, majd egy hosszú fonás és ide jöhetnek a jelző ólmok és indul a mandula! A tizedik dobásra végre már az történik amit én akarok, kicsit sután dobom de jól érkezik és áll be az úszó végre már egyszer gubancmentesen és még kapás is van rajta! Örülök, szép keszeg az igyekezetem jutalma.

Mondjuk nem azt  jelenti hogy megtanultam, de sikerült jól bedobni, rendesen beállítania a jelző ólmot és ezzel már lehet valamit kezdeni ha túl mély vízen horgászom majd egyszer jól fog jönni….

Míg itt a parton hadonásztam a bottal, nem vettem észre semmiféle bottartót nem hoztam, ha már ilyen minimál pecára készültem, túlságosan is minimál lett az! Nem baj sok itt a lehullott ág, így török két semmibe nem kerülő fa bottartót és azokra rakom a botokat, nem rossz, márkaneve nincs de működik és az a lényeg!

Nézzünk valami távoli támpontot a feeder botnak és kezdjek el ám etetni mert sosem lesz ponty a horgon! Na szóval akkor 5 dobás elég lesz, úgysem sokáig hagyom bent a felszerelést 5-8 perc után kijön frissítés és aromaváltás céljából én legalábbis így szoktam methodozni és be is érik az etetés hiszen megjött az első kisponty, fekete ruhában, majd lelkesen egy tükörponty követi.

Micsoda ízlésük van minden marcipán meg szeder illatú még a bot nyele is, de ha ez tetszik nektek egyétek! Így is van már egy erősebb pikkelyes ponty verekszik a horgon, szákolom és matracra vele. Szépen jönnek a pontyok, egyszerűen beálltak a meghorgászott helyre és nem kell sokat várnom a spicc hajlására.

Dél körül megfordul a szél és mintha csak elvágták volna a kapásokat minden elcsendül. Nincs kapás és kezdődhet gondolkodás… Mindig van a nagy horgásztáskába 6 mm átmérőjű kemény fluo etetőpellet, amivel úgy első ránézésre az etetésen kívül semmit nem tud kezdeni a horgász, hisz nem fúrható, nem tűzhető, csak etetni van… 

Pont hogy jó csalizni, egy csomag Guru szilikon karika és már kész is egy hajszálelőke belőle, ami már szorítja a fluo pelletet, ez lesz a csalim ez etőanyagom pedig színesedik két nagy marék ugyanilyen pellettel, ez az én újratervezésem ilyenkor. A legszebb az egészben hogy el is kezd működni és jönnek a kárászok, pontyok újfent, ha egy üzlet beindul…

Végül is kis méretű csali kellett nekik, másfajta felkínálásban kicsit finnyásak voltak, de az apró színes kemény pelletek mindent vittek, mind etetőben, mind hajszálelőkén is…

Szép lassan délután lesz és mennem kell, kellemes kikapcsolódás volt a kis Kócoson, sok ponttyal kárásszal. Jó volt a vízparton, miközben a világ gazdasága összeomlani látszik, munkahelyek szűnnek meg, emberek szegényednek el és halnak meg… Próbáljon mindenki vigyázni Egymásra, Magára, Családjára, Szeretteire…

 

Harangi Csaba