Márciusi pezsgés Kadarcson

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Végre hosszú hétvége következik és már hetek óta tervezgetem Kadarcsot meglátogatni. Több oka is van, de a legfőbb a titokzatos nagysága és szépsége, magával ragadó az a nagy tó. Jól esik tudni azt, hogy meg kell keresni azt a halat és tenni kell azért, hogy kapásod legyen, nem csak ülni és várni… Szeretem a kihívásokat, szóval indulás egy márciusi pecára, úgyis rám fér már, hisz kimerültem teljesen most jön a „kezelés”…

 

Hajnal van a tó csendes, láthatóan senki nem zavarja a halakat, mi is csak ide csöppentünk a sűrű város forgatagából egy relaxálásra, hátha elfelejtjük egy időre a gondok súlyát.  Már szerelek is, rövidtávra egy hosszúelőkés feeder felszerelés, nagy távolságra egy hagyományos etetőkosaras felszerelés, ez a rövid tervem, de hoztam matchbotot és rakóst is.

Megpróbálok egy kicsit trükkösen etetni a verseny feederrel, hiszen érezhető hogy a fenék iszapos így a kosár beérkezése után megrántom a felszerelést és hagyom, hogy a könnyű keszeges etető elterüljön az iszap fölött. Nagyjából 10-15 dobás elégnek kell, hogy legyen, gondolom én, de nagy zaj most lehet el is ijesztette a halakat így a finom versenybot csendben marad. Lássuk a „keményebb” botot, egy távolabbi helyet célzok meg vele és a kosár becsapódás ott van ahova gondoltam, kezdődhet a horgászat, no meg a jól megérdemelt barna sör ivása!

A távolabbi boton erjesztett kukorica van és nagyon bízok benne, hogy nem volt rossz ötlet, azzal a bottal bizony a pontyot szeretnék fogni. Nocsak, már hajlik és bevágás után elnehezedik, kezdődhet a fárasztás. Egy szép pikkelyruhába öltözött ponty a jutalmam, igazán jól húznak ez a kadarcsi pontyok!

Most a verseny feeder szerelés kezd beindulni, megérkeznek a keszegek végre, nagyon örülök neki, egyik kapás a másik után. Egyszerűen mindig van kapás és a keszegek után jön kisponty és kárász is, van ám miből válogatni! Máris mutatja Kadarcs mitől érdekes, nem is tudod, mit fogsz fogni…

Most is elhajlik a finom versenybot, valami van, de nem keszeg, hát egy amur tolakodott a keszeges etetésre és felszippantotta a csonti csokrot.

Most a távolabbi bot hajlik el és valami a távolban már kirakja a hátát meg a szája is látszik, ezt már ismerem régóta, ilyenkor mindig amur a vége. Egy amur ifjonc mutogatta erejét az előzőtől nagyobb és láthatóan jó ötlet volt az erjesztett tengeri.

Alig dobom vissza, már újfent fárasztok és egy hatalmas kárász recsegteti a fékemet, ez is az erjesztett tengerit eszi, őrület jobb, mint a csonti…

Nagyüzem van a távoli botomon, már sokadjára vágok be, de a fék most aztán megindul, izmosabb a potyka! Fárasztom türelmesen és meg kell, hogy állapítsam itt a pontyok átmérőre nagyobbak nem hosszra, olyan kerek, mint egy leveses tányér és a szákban van.

A finom versenyfeeder átveszi a főszerepet és szép keszegeket fogok majd megállapítom, hogy ez mai nap az én kadarcsi örömpecám.  Ilyen jó fogás mellett megengedhetem magamnak, hogy kicsit matchbotozzak és aztán még a rakósbot se maradjon ki.

Rakósra jönnek szép kis keszegek és örülök nekik is, milyen régen toltam már a rakót, épp ideje volt leporolni már és beélesíteni egy keszegezésre. Hatalmas szél kerekedik és szinte mindent visz már, ideje lesz hazapakolni.

Csodajó egy peca volt, kipihentem magam és úgy érzem fel is töltődtem, csak ennyi kellett nekem egy jó nap Kadarcson…

 

Harangi Csaba

Fotók: Bojtor Ilona és Harangi Csaba

A régi blog ...