Vízparti kukoricázás

Alig vártam, hogy legyen egy jó szombati pecám, amikor is semmilyen versenyre nem kell készülnöm. Igaziból a vasárnapi nap már egy verseny lett volna, de a várható rossz időre való tekintettel elmaradt, így maradt a szombat és a napsütéses jó idő valamint a megfizethetetlen csend…

Ívási időszak van így nem gondolnám, hogy nagy botkapkodások lesznek, de legutóbb is jól sikerült itt kihozni a maximumot a napból, akkor most is csak lesz valahogy… Hamar kiderül, a feeder botot szinte körbeszövi pók, annyira nincs kapás, legfeljebb pár erőtlen belenyúlás. Szép lassan be kell ismernem ma nem fenekező módszer a nyerő. Gyors mozdulattal veszem ki a kocsiból a rakóst és kezdem el összerakni, bár bosszankodom is, mivel élő csali nincs nálunk… Istenem, országomat egy doboz csontiért… Senki nem adott, akkor marad a három doboz kukorica, de mondjuk a legjobb minőségből és nem kicsi hanem nagy doboz, meg vagy két kiló bekevert pontyos etető. Ebből kell valamit alkotni.

Egy 0,8 grammos kis Perfect úszó, hajszálvékony antennával a finom kis óvatos kapásokra készülve, most pont jó lesz. Etetőcsésze a topszettre, lehet betolni a kaját a halaknak, tartalmas gombócok no meg kukorica is külön, ma ilyen kukoricás napot tartok a halaknak, úgy sincs más.

Így mindjárt máshogy ül az ember a ládán, hiszen nem piszkálja az úszót semmi, a kukoricaszem szétnyomva pihen a benne elrejtett Preston horoggal a fenéken.  Szép lassan a piros antenna kezd merülni, reflexből beemelek, de irányt vesz a nádfal felé és lefordul. Nem baj itt vannak a pontyok, a kukorica ízlik nekik! Egy kis „kopogtatás” egy csúzlinyi kukoricaszemmel és már tolom is be a frissen csalizott horgot.

Közben megjön Szathmári Pisti és beszélgetünk a tóról, de látom rajta ez a víz a mindene és szívügye neki és meg is értem, gyönyörű és méltóságteljes hely, no meg már az úszó sincs meg!!! Jól kinyúlik a csőgumi, nem is gondoltam volna hogy ilyen hosszan, de mivel derekas ponty van a horgon így kell lennie.  Mire a láda elé kerül, szákolom is, itt az első kukorica zabáló potykánk.

Várom a következő kapást, de mint kiderült megérkeztek az amurok is. Aranyosan kidugja  kis orrát bevágás után, úgy hogy hamar lebuknak előttem, imádják ők is kukoricát, egymás után fogom őket, szinte sorba álltak. Persze megérkeznek a kárászok is, és felveszik a finom csemegét, bár biztos élő csali kellett volna, de nincs más…

Újra a pontyoké a főszerep, a gumi újfent kinyúlik és már gépiesen húzom le az etetésről a pontyot és oldalt „beszéljük meg” az erőviszonyokat. A szákolás után minden pontynál megfigyelhető alig akad a horog, rendkívül finoman esznek, dicséret a Preston 344 horognak, minden hal megakad!

Most egy pikkelyes ponty száguldozik a horoggal, komoly erőmutatványok után szákolom, elmondható imádok itt rakózni, még így is hogy „csak” finom édes ropogós kukorica van nálam.

A sok kis aranyos amur után végre jön kicsit jobb méret és ezzel zárom a mai napot, mivel még dolgom van a városban, így most egykor vége a pecának.

Lám csak pár doboz finom csemege kukorica hogy megmozgatta a pontyokat, amurokat, még ívási időszakban is…  Legközelebb is hozok belőle és lehet direkt otthon hagyom a csontit!

Harangi Csaba

Fotó: Bojtor Ilona

• Előző
• Következő