Őszi keszegezés

Szokatlan érzés tudni, hogy már ősz van főleg amikor látja az ember a valóságot, miszerint reggel hat óra felé még mindig sötét van. Esetlenül veszem fel a meleg ruhákat magamra, hisz legutóbb még nyár volt, már meg lehűlt minden és fázok. Nos az ősz az ilyen, kicsit hideg de a színek kárpótolják az embert és elmondhatom ez a kedvenc hónapom.

A Látóképi tározó a cél, bár holnap verseny lesz gondolom a tó felét lezárják az edzést végző profiknak, sok hely nem lesz. Szerencsére Tibi a munkatársam foglal helyet nekem is így a horgászhely biztosítva mára, itt mindenkinek jut egy 100 éves fűzfa a Látó már csak ilyen.  Iszunk egy kis saját pálinkát, hosszú még a mai nap, az alma-körte variáció pedig gyalulja a horgásztorkot rendesen.

Lássuk csak, én ma rakósbotozni akarok és el is kezdem az etetést jó nagy alappal kezdek 15 kétkezes csobban a vízben. Akkor hát beáll nagyon lassan az úszó és várok és körbenézek a tájon. Eléggé megváltozott itt minden amióta ki lett építve az út, akkora forgalom van itt mintha csak Debrecen központjában a lámpánál állnék és várnék a zöldre. Mit mondjak hiányzik az a vad megközelíthetetlen sáros-dagonyás titokzatos Látó, a varázs elveszett elfújta a szél, de én tudom milyen volt az…

Az úszó el-el tűnik fogom a keszegeket, de nem vagyok elégedett sem az ütemmel sem a halak nagyságával, nem érzem hogy eltaláltam volna a fonalat, mivel csak hébe-hóba fogdosom a keszegeket, de nem adom fel. Közben persze ahogy közeledik 10 óra egyre több ismerős száguldozik a lezárt versenypálya felé edzés céljából, sokan megállnak pár szóra és el kell magyaráznom hogy nem indulok a holnapi megmérettetésen, csak kijöttem pihenni. Mire 11 óra lesz mégiscsak előhúzom a botzsákból az egyik kedvenc feeder botomat és indulhat a feederezés, rakósbot kiszáll, feeder bot beszáll a játékba.

Jó 40 métert választok távolságnak, arra vagyok kíváncsi mi van ott bent vajon a víz alatt ott is ilyen gyengén esznek? Nos hamar rácáfolnak a halak, bár rendesen fel kell kötnöm a gatyámat de azért fogom őket egy idő után már tényleg ütemre.

Micsoda kacér gondolat, majdnem beneveztem volna a holnapi versenyre annyira élvezem a pecát!  Gyorsan elhessegetem ezeket a ködös gondolatokat, nem is járok már versenyekre, ugyan már az a sok izgalom meg minden nem kell és ennyi… csak kicsit irigykedtem a többiekre. Holnap győzzön a jobbik… Közben kapom az infót az edzésről 1óra/18 hal, ez az átlag ezt számolták, ja szerintem is én is így számoltam.

Végre megérkeznek a pontyok is és igenis felveszik a pinki-csonti csalit a horgon, persze a derekasabbak azok megszöknek szákolás előtt, de van ami tarja az apró horgot szákolásig és engedhetem vissza örömmel.

Az intenzív peca enyhén szólva koszossá tette a felszerelésem, így néz ki egy orsó pörgős peca után, ígérem egyszer letisztítom mert megérdemli az az orsó..

Szép lassan délután lesz és én megyek, mert vár engem a Kedvesem. Azt hiszem legközelebb már együtt megyünk mert ez a kis pihenés mégiscsak együtt jó…

Harangi Csaba

• Előző
• Következő