Egy igazi, majdnem nyári horgásznap…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Na végre csakhogy szombat van már alig vártam hogy menjünk horgászni, még szerencse ha sok is a dolog itthon, akkor is át tudunk ugrani pár száz méterre a szomszédba egy horgászatra.  Gyors bepakolás, horgászboltban nem jártam azzal horgászunk, amink van… Lássuk csak a melléképületben mit lehet találni: giliszta, csemegekukorica és etetőanyag valamint pár kiló főtt búza mehetünk is.

 

Egy kedves kis tavacskára jövünk, van benne keszeg, kárász, ponty, harcsa szóval rendben van nagyon is. Kárászokkal kezdünk miközben, a tó terítve a nyárfa virágzásból keletkezett szösszel szóval ilyenkor a horgász nem örül, a dobások lerövidülnek, vagy nem is sikerülnek a gyűrűk eltömődnek, de egyelőre semmi gond.

Pontymozgás az van, csakhogy épp azért mert nagy a szerelem a víz alatt, ívás van. Nem rejtik véka alá az érzéseiket, valósággal hullámzik az előre odakészített bokortenger, lesz szaporulat az biztos.

Egyelőre egy feederbottal horgászom hosszúelőkével, kapás az mindig van és bőven fogok kárászokat, keszegeket, de nehezebben akadnak, sok az álkapás és az üres bevágás, így készítek egy matchbotot is testnélküli waggler úszóval. Lássuk csak vagy húsz méterre horgászom, csúzlizom néha fogok egy-egy keszeget, de nincs nagy tolakodás ez egy ilyen nap, végül is ívnak a halak. Amíg a következő matchbotos bedobás következne lerakom a már felcsalizott botot a vízbe lendítve és iszok ebben a tikkasztó hőségben egy kis vizet, de mire leveszem a számról az üveget már mozgásban van a matchbot a víz felé… Mi a csuda, elkapom a parafát és örömmel szákolok egy jó kilós kárászt.

Na ennek fele se tréfa, ránézek az ügyre, vagy véletlen volt vagy tényleg a parton sekély vízben esznek a halak? Giliszta felrakva, csak simán lendítek orsó használat nélkül és várok. Az antenna komótosan elindul és most egy keszeget fogok.

Nagyon okés a helyzet, semmilyen más bot nem kell, csak a matchbot és minden belendítés után kapnak egy félkezes gombócot és fergeteges peca kezdődik. Minden belendítés halat ad és az most nem is érdekel, hogy a pontyok nem nesznek mert nem ez a lényeg, hanem annak az örömnek az  érzése, hogy horgászom…

Persze közben vannak itt események, hisz egy egész vadkacsacsalád lakik mellettem és a kacsamama 12 kiskacsát igazgat, de 12 kicsi meglepetésére elrepül mama dolgára. Na szegény kicsikék kinek is tudnák elmondani bajaikat, hát nekem..

Épp csak nem sírnak a fekete gombszemeikkel néznek, de remélem a mosolyomból megértették vissza fog jön a kacsamama nemsokára. Én szinte extázisban matchbotozok, elfelejtek enni és inni is, hol kárászt szákolok, hol keszeget, hol vöröszárnyút, élvezem nagyon.

Kis motoszkálás a hátam mögött mivel átjött a balos szomszéd és érdeklődik hogyan is lehet itt halat fogni. Két három szót váltunk, belemarkolok az edénybe és vagy 20 gilisztával útjára engedem remélem egyszer majd a bojli helyett, mással is fog horgászni…

Lassan eltelik a nap, az etetőanyag elfogyni látszik, kedvenc matchbotom tiszta etetőanyag és koszos az orsó nemkülönben és én is hasonlítok egy grillezett horgászra, kicsit változott ma színem. Jó peca volt és igen matchbotozni jó, még mindig…

 

Harangi Csaba

A régi blog ...