Egy igazi tavaszi horgászverseny…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Rengeteg horgászversennyel kezdődik a tavasz hazánkban, nem győz a horgászember válogatni közöttük, melyiket is válasszam? Kivételesen én most nem izgultam nem idegeskedtem a leendő versenyem miatt, mindössze választottam egy teljesen ismeretlen tavon Nádudvar mellett izgalmas szabad stílusú horgászversenyt, néhány jó finomszerelékes haverral megtűzdelve és ennyi..

 

A Trófea Vadászházhoz megyünk, annak van egy szép tava és részt veszünk egy jó megmérettetésen. Persze mondanom sem kell az előző napokban esett az eső és part menti út majdhogynem járhatatlan, legfeljebb csizmában megoldható, de mondjuk versenyládát behúzni teljes felszereléssel megrakva? Na igen nem egyszerű, kicsit sem.. Mire megtaláljuk a 8-as számú helyet, inkább pihegünk mint készülnénk a versenyre, ez kemény volt, de itt a láda itt vannak a felszerelések és Ildim is kíváncsian várja, milyen is egy horgászverseny? Nem tudnám elmagyarázni, inkább csak hagyom az eseményeket, hogy történjenek valamint azt is hagyom hogy ez tó bemutassa magát is nekünk…

Etetés kezdődik, egy kemény talajt találtam 20 méterre egyet meg 50 méterre, ez a két távolság esélyes. Csak távolra etetek bőven a közeli hely távolságát mindössze kiakasztom a klipszbe az egyik boton, de csak semmi etetőanyag majd látjuk, hátha nem is kell röviden horgászni. Tévedek, a távoli 50 méteres helyen egy rándítás és semmi hal fél óra elveszett haltalan, újratervezés!! Gyerünk a rövidre 20 méterre, mi újság odalent? Van újság, de még milyen újság, zsinórban 4 hatalmas kárász a szákban, ez már valami! Sajna megérkeznek a mini törpeharcsák, ez nem jó hír átvették a kárásztól a terepet, ezzel nem fog nőni a súly a szákban.

Kérdőn nézek Ildire, ketten ülünk itt a versenyen, akkor most? Menjünk be az 50 méteres etetésre ami nem működött gondolom én és már dobok is. Feszült várakozás az új reménytelennek tűnő ötlet miatt, de mégis bizakodva lessük együtt a bot hegyét. Elhajlik igen szigorúan ám, jönnek a kárászok egymás után zsinórban.

Eltaláltunk valamit méghozzá egyszerre a csalit is, az etetőt is telibe, mert nagyon-nagyon eszi a kárász, sok ilyen nagy kárász kell még a tartóba! A balos szomszédok is beindultak, bár tudom előnybe vagyok mert előbb találtam el a módszert és távolságot csalistól mindenestül mint a többiek.

Ezen előny el is fogyhat, de minden kárász óvatosan van fárasztva nem tépve, csak kíméletesen egy sem akadhat le, legfeljebb a szákfejben merítés után. Megint kapás, de most valami nehezebb jóval nehezebben lehet kitekerni és láss csodát, egy jókora faágat is húzok a kárásszal együtt. Szerencsére ez is megvan ágastól-kárászostól és nem verte le a gally.

Persze közben míg versenyzek, bemutatkozik a tó minden szépsége és van is aki ezt lefotózza helyettem hisz egy verseny nem csak izgalomról szól, hanem a természet adta harmóniáról amit érezni kell és felismerni majd megörökíteni, jó kezekbe adtam a kamerát…

Közeledik az utolsó óra és elkezdődik a szenvedés mert a halak elteltek, nem esznek egy-egy rándítás, egymás utáni üres bevágások… Nem az igazi, de kapom az inspiráló tanácsot igenis kell még két hal, akárhogy is állunk de kell még két hal. Figyelek kapás és bevágás után, kivételesen nem fordul le a hal és meg is tudom szákolni, ez igen ez a 19. termetes kárász de, ma itt 20 a cél és még van 5 perc. Bedobás és nézem az órát, Ildi a bot hegyét és szugeráljuk majd apró rángások futnak végig a fehér spiccen, mely ütemessé alakul majd laza mozdulattal bevágok és hajlik a bot. Most aztán tekerni, ami belefér míg a másodperc mutató körbe nem ér!!! Szákolás, haltartóba vele és vége…

Most már felhőtlenül örülünk és nézzük a balos szomszédok mérlegelését, majd nézzük a saját  mérlegelésünket. Igen, megvan az első hely és mennyire kellett az az utolsó két hal? Nagyon anélkül nem sikerült volna, kellett azt akarni, hogy meglegyen.

Finom ebéd, majd díjkiosztás és így zárul mai nap.

1. Harangi Csaba

2. Csányi Károly

3. Szilágyi Sándor

Úgy látom sikerült bemutatnom annak kit szeretek, milyen egy horgászrendezvény és milyenek a horgászemberek, most itt ül mellettem és élményekkel teli mosolyt sugároz felém…

 

Harangi Csaba

A régi blog ...