Kadarcsi rakós

Mostanában olyan sok versenyem lesz, hogy egyszerűen nincs időm egy csendes pecára, pedig bizony szükség volna rá, nagyon is. Mindig irigykedem, hogy az iskolában a gyerekeknek van mindenféle szünet, őszi, téli tavaszi, nyári bezzeg a felnőtteknek! Na, akkor most csinálunk egy tavaszi szünetet megoldjuk egy nap szabadságból és a két felnőtt, minden családi gondot lesöpör az asztalról és igenis elmegy egy relaxációs célból tartandó horgászatra!

Kosárba három sör, erős paprika, hagyma, szalonna, vekni kenyér, víz és indulás! A kocsi a Kadarcsi tóra megy, annak is a legvégébe, ahol nagy csend és legnagyobb meglepetésünkre ívás! A kis bokrok és a nádfal tövén, a már megszokott locsogó hangok, hányszor és hányszor hallottam már életem során... Jó látni a szinte mindenütt mozgó vízpartot a halak egymáshoz simulnak szerelemesen és szinte remeg a testük, szép látvány, bárhova nézünk mindenütt, úgyhogy belecsöppentünk a halak magánéletébe, de láthatóan, hallhatóan, nem zavartatják magukat. Ha fogunk egy dévért, már dorozsmás a homloka, nászkiütések mindenütt.

Ekezdődött a peca, előbb kedvencemmel kezdek feederezek egy kicsit, egy pontyos távolabbi no meg keszeges hosszú előkés közelebbi. Szép lassan beindulnak a kapások, inkább kárászok tülekednek, de be-beugrik egy-egy kisponty is és felpezsdíti az ember vérét. Igen tarka fogás, hol szép vörös szárnyú a horgon, hol karika keszeg teszi tiszteletét, hol meg kis amur erőszakoskodik a horgon, de itt mindig történik valami.

Ideje stílust váltani! Feeder bot le, rakóst elővenni! Már hiányzott nagyon, hogy toljam befelé és 1-2 méter zsinórral csináljak csodát, mert a rakósnak ez a lényege, pár centivel arrébb rakod és elhúzza, majd nyúlik a gumi…

Előbb etetés, kézzel dobálom a gombócokat, szerintem itt most először van tolva rakós szóval nem poharazok, amúgy sem találom a csészém, akkor meg pláne…

Ha csonti kerül a horogra bizony itt nem érkezik le a horog, elkapja a sneci kíméletlenül. Nincs más hátra mint bízni a kukoricahéjban, de nagyon! Igazam is lett teljes a siker, imádja a kukoricát rakón a karika keszeg, kárász, ponty, amur…

Fergetes jó rakós peca veszi kezdetét, kis méreten aluli potykák tolakodnak, hol kis amurok, hol meg szemtelenül szinte rárabol a kis karika a horogra. Végre aztán az utolsó betoláskor bennmarad a szürke csőgumi hosszan… Azt hiszem ez jobb ponty lesz és türelmesen vezetgetem a parton, majd szákolom, ez lesz a mai búcsúponty.

A pecának csak az vet véget, hogy este lesz mindjárt, no meg az etetőanyag elfogyott…

Észre sem vettem hogy eltelt egy nap és az elemózsiás kosár is üres. A nap aztán ellentmondást nem tűrően beleégette magát a bőrömbe, de valamikor el kell kezdeni, mikor ha nem épp április hetedikén…

Köszönet Kadarcs az ívás látványáért, hangjáért és a csendért…

Harangi Csaba

Fotók: Bojtor Ilona

• Előző
• Következő