Az őszi Tisza pontyos ajándéka

Lám eljött az ősz, lassacskán mégis be kell ismernem, ez a kedvenc hónapom. Ilyenkor elkezdenek színesedni a levelek, előbb sárga majd bordó lesz minden, szóval szép.. Még a nap is máshogy kel fel, el-el bújik, játszik a fotós emberrel miközben pazar színeket fest nekem az égre..

Nehezen indul a napom, nem is akar felkelni ez a nap, csak nagy nehezen majdnem úgy kell könyörögnöm, hogy legyen már valamilyen fény nekem. Nem kell kérni, mert mégiscsak elkezdődik a derengés és lehet lepakolni a meredek parton. Apadt vagy 1 métert amióta itt jártam, rendesen lent van a víz így a versenyláda is lekerül a már megszáradt mederrészbe.

Előbb ttx-es gombócok repülnek be amik kukoricával vannak tuningolva és hangosan csobbannak előttem. Ez volt az alapozás és csak jelezném a halaknak, megjöttem. Akkor most etetőanyag keverés, 2 kg Seria Walter Feeder Barbel és hozzá borítok egy kevéske VDE black turbót, ez lesz a mai menü a halaknak.

Kezdődik a peca, mondhatni szokásos a történet, hiszen itt az élő Tiszán szinte kínlódás csontival ütemre keszegezni, de kukoricával azzal egy élmény!! A 14-es horog, mellyel kezdtem csontival lecserélésre kerül, a 12-es horog és két szem kukorica máris megoldja napomat, de még hogy!

Itt a fotón 1 órai peca fogása van csak mindössze, majd úsztak a halacskák dolgukra. Nem semmi egy élmény az élő Tiszán kukoricával keszegezni, egyszerűen imádom ezt az érzést… Mindezekért érdemes korán kelni, beülni a kocsiba és nyomni a gázt, majd a Tisza partján horgászni és megfejteni annak minden titkát, távol mindentől várostól, nyüzsgéstől, beszédtől, emberektől..

Persze azért a Tisza el is vesz tőlem, mert van akadó bőven így egy felszerelés ott is marad mindenestül, botcsere. Nem baj, pont a kedvenc botom jön a sorban a négy fakkos botzsákban, szóval akkor most „szupernovázok” egy kicsit, fonott 0,06 mm-es a teljes főzsinórom, egy erőgumi darabka beépítve, meg méteres előke. Folytatódjék a peca, csak a fonott miatt látványosabbak a kapások, szinte majdnem megy  a bot is, de csak karika keszeg, nem kell ijedezni.. Megint hajlik egy nagyot a fehér spicc, majd úgy marad és elkezd emelkedni a parafa vége a botnak majdnem állcsúcson ver!!! Azt a mindenit, csak így magamnak mondva: Baj van, nagy hal!!

Akkor gyorsan lenézek az orsóra, következik a már klipsz a kiakasztással??? Igen jön már, kis akadás, de kipattintom az újjammal és még a hal is meg van valahol, az orsóról pedig megy lefelé a zsinór megállíthatatlanul. Eddig rendben, a 4,4 méteres száknyél van itt, jó nagy ovális szákfejjel, ezzel nem lesz gond, csak hát fonottal fárasztani, na semmi nyúlás, olyan ügyetlennek érzem magam de azért figyelek és jön már a hal egyre közelebb és látom egy jó tiszai tőponty szippantotta fel a kukoricát. Szákban van és nagyon örülök, egy matracos fotó majd viszlát, ja és köszönöm az élményt jó ellenfél voltál..

Ülök a versenyládán és átjár az őszi napfény, megint sikerült eljutni ide és megint egy élménnyel több van az életemben. Aztán vigyázz magadra Tisza, ki tudja  mikor jövök megint…

Harangi Csaba

• Előző
• Következő